Érdemes megnézni, hogy a jelenlegi kormány működése során hogy alakult az állam és a bérek viszonya. A jövedelmek reálértékei egyre csökkennek, az embereknek egyre nagyobbak az elvárásai az állammal szemben, hogy tegyen valamit ez ellen.

1947-ig a bérek kérdése a munkavállalók, a munkaadók és a szakszervezet körében került meghatározásra. Ezt követően azonban olyan szakszervezeti törvény született, mely teljesen megsemmisítette a szakszervezet ide vonatkozó jogait, a bérek kérdéskörében a döntést az állam magához vette. Ezzel az állam hatalmas profitit nyert a béreken, a fizetések messze elmaradtak attól a mértéktől, amennyi a munkaerejük valós értéke volt.

A rendszerváltás után külföldi befektetői hatásra az állam beadta a derekát a bérek változtatásával kapcsolatosan, így megszüntették az általános ágazati bértáblát azzal az indokkal, hogy a munkaadó és a munkavállaló szabadon állapodhasson meg a bér tekintetében, kiszélesítve ezzel az emberi szabadságjogokat. A Bokros csomagtól az állam a bérek alakításával nagy gazdasági fellendülést várt, de ez elmaradt.

Az első Orbán-kormány idején a minimálbért duplájára emelték ugyan, de az állam intézkedése még mindig kevés volt ahhoz, hogy a bérek megközelítsék a munkaerő valódi értékét. Az MSZP kormányzása idején a bérből élők fizetésük rendezésében reménykedtek, azonban ebben az időszakban sem emelkedtek a reálbérek, sőt. Megindult az „olcsó hitelfelvétel”, hisz a szociális lakásépítési program tulajdonképpen teljesen leállt. A közelmúlt válságeseményei és a hazai gazdaság válsága hosszútávra elvágták a bérek emelkedésének, rendezésének lehetőségét. Az állam a bérek tekintetében számtalan intézkedést hozott, sem a minimálbér emelése, sem az orvosok fizetésének rendezése nem növeli a mélyponton lévő átlagkereset mértékét. Ezek a tények a növekvő munkanélküliséggel együtt nem biztatóak, egyelőre nem látni, hogy az állam hogyan kívánja hosszú távon megoldani a bérek kérdését.